Aztán Lev lefeküdt Marinával Rudi és Lora hátsó szobájában. A meszelt falon táncolt az olajlámpa fénye. Molyirtószagú folttakaró alatt feküdtek, de csupaszon, csak a piros cipőt hagyta magán Marina. Lev érezte, hogy a magas sarok a fenekébe váj, és amíg részegen szeretkezett a feleségével, a cipő érintése emlékeztette, milyen sebezhető a teste, milyen mozgékony, csodás és magányos.
Elnyomta a cigarettáját, és tovább bámulta Maya képét. Kislánya nyolc és fél hónappal később született meg. Vajon azon a nevezetes éjszakán fogant? Lánya a tangónak, lánya a kajszibarackholdnak, lánya a nyári csillagoknak? Marinával gyakran szórakoztak azzal, hogy megpróbálják kiszámolni, de tudták, ez örökre titok marad.
Lev elszunnyadt a csendes lakásban. Mobilja ott volt az ágy mellett, de nem szólalt meg.
