Lev fáradtan felpillantott. Megint az ágyat látta. Ágy és szekrény meg a lila fény. Mintha megint elölről kezdődne a darab…
Dicer jön be egyedül. Leül az ágyra, épp úgy, mint az első jelenetben. Levetkőzik, ruháját a padlóra dobja, és belebújik a borjúhússzínű köntösbe.
Valóban elölről kezdődött a darab. Csak Deluda nélkül.
Lev lehunyta a szemét. Megpróbálta felidézni Marina kedvencét a Régi Táncok számai közül. Vodkaivásról szólt, elalvásról a napon, holdtalan magányról: „Ó, ez a holdtalan magány…”
„Ó, ez a holdtalan magány…”Kinyitja a szemét. Dicer most a szekrényhez lép, „A nőé” feliratú szekrényhez. Kinyitja, vállfák lógnak benne és ruhák meg szoknyák. Félretolja őket a szekrényrúdon, aztán kihúz alóluk egy felfújható gyerekbabát, melynek az arca kislányáé, Bunnyé. Karjába veszi a
