Egy héttel később, amikor lemegyek a nappaliba, azt látom, hogy Nina egy teli szemeteszsákot tart a kezében. Az első gondolatom: te jóisten, most mi jön?
Alig egy hete lakom Winchesterékkel, máris úgy érzem, mintha évek óta itt lennék. Nem is, inkább évszázadok óta. Nina hangulata kiszámíthatatlan. Egyik pillanatban megölel, és azt mondja, nagyra értékeli, hogy itt vagyok. A következőben meg leszid, amiért nem végeztem el valami feladatot, amit korábban nem osztott ki nekem. Finoman szólva is szeszélyes. Cecelia pedig egy elkényeztetett kölyök, aki nyilvánvalóan nem örül a jelenlétemnek. Ha lenne más választásom, felmondanék.
De nincs, úgyhogy nem teszem.
Az egyetlen családtag, aki nem elviselhetetlen, az Andrew. Nem sokat van itthon, de az a kevés interakcióm vele legalább… eseménytele
