- A hírem megelőzött engem.
- Így is mondhatjuk. Ön rendkívüli jellem, aki képes olykor felborzolni a kedélyeket.
- Ezt nem kétlem, abban viszont nem értek egyet, hogy a jellemem rendkívüli lenne – vette fel a kesztyűt Charlotte.
- Akkor ön minek nevezné?
- Őszintének, ellentétben másokkal.
- Célozni kíván ezzel valamire, hölgyem? – nézett rá elhűlve a másik.
- Van oka ilyesmit felételezni? – Mivel az asszony nem válaszolt, ezért a nő Corához fordult.
- Hogy érzi magát? – érdeklődött udvariasan.
- Köszönöm, remekül. Ám Charles minden semmiség miatt aggódik. A legszívesebben azt sem engedné, hogy felkeljek az ágyból.
- Mondja, hogy egyért velem abban, a férjek kiváltsága aggódni feleségük és gyermekük egészségért, és egyben gondoskodni is róluk – kérte a férfi. Ő csak nézett rá egy
