Mivel meghívott vendég volt, így a vendéglátó kocsijában utazott ő is. Ezúttal egyáltalán nem zavarta, hogy William foglalt mellette helyet. Mint mindig, most is makulátlan volt a ruházata, gallérja szorosan ölelte körül a nyakát, épp annyira, hogy ne legyen kényelmetlen a számára. Kabátja és nadrágja fekete, akárcsak a kalapja, amelyet levett, mielőtt beült a kocsiba. Sötét haján megcsillantak a napsugarak, a mosolya olyan szívből jövő, és elragadó volt, amitől bármelyik nő a karjaiba omlott volna. Ám ez a mosoly és tekintet csak neki szólt, ami teljesen elgyengítette. Mindvégig nagyon kedves, udvarias volt vele, bár ez annyira megszokott volt tőle, nem úgy, mint az, hogy sohasem tudhatta előre, mikor és hol csókolja meg újra. Eleinte tett némi gyenge kísérletet, hogy elhárítsa ezt fajta
