A tél egyik utolsó nagy havazása idején történik meg. Mr. Jackson későn ér haza az iskolából, apró pihékkel a vállán és a hajában. Mindketten a nyitott kapuban állunk, és nézzük, ahogy a hópelyhek a földre hullanak. Az utcai lámpa egyesével megvilágítja őket, olyan, mintha csillagok potyognának. Nincs rajtam kabát, ő átkarol és magához húz. Percekig állunk ott, vagy órákig, nem tudom. Csak azt tudom, hogy vacogok, és ő is remeg, amikor felém fordul.
– Alice?
A csók gyengéd, egy kérdés. Próbálok rá választ adni a számmal, de hirtelen úgy kezdek zuhanni, mint a hulló hó. Úgy érzem, darabokra esem szét, amikor behúz, becsukja az ajtót, a száját továbbra is az enyémre tapasztja, és közben botorkálunk a kanapé felé.
Már csaknem egymásra vetjük magunkat, amikor váratlanul eltávolodik, és kíno
