Noah figyeli, ahogy az egyenruhások szétszóródnak a lakásában. Lenyűgözőnek találja a mozgásuk eleganciáját, a céltudatosságukat. Ahogy a vizsgálatra kirendelt csoport minden egyes tagja serényen emel, porol, térdel. Külön-külön, mégis együtt, egyetlen kérdés megválaszolásának érdekében. A karosszékből figyelő Noah számára olyan ez, mint egy bonyolult, gyönyörű balettelőadás. Franklin szomorúan ül a szék lábánál, és nem tudja mire vélni ezt a sok idegent, akik nem mosolyognak se rá, se a gazdájára. Egyikük sem látja a fiatal lányt, aki a zongoraszékről figyel.
Noah rögtön az után elment a rendőrségre, hogy a nevemet nyilvánosságra hozták. Azt mondta, olyan részletekkel szolgálhat, amik érdekelhetik a rendőrséget. Felajánlotta, hogy átkutathatják a lakását – „parancsra nem lesz szükség” –,
