2. fejezet
1968 októbere
Nem tudtam kimenni Danny elé, amikor megérkezett a hajóval. Lökdösődni a többi feleség között, a nyakamat nyújtogatni, mikor pillantom meg sötét haját és kedves arcát. Üzentem az egyik barátnőmmel, hogy Louise beteg lett, ezért majd otthon találkozunk. Általában örömmel szaladtam elé a kikötőbe, hogy én legyek az első a sorban, izgatottan vártam, azután siettünk haza, próbáltam elszakítani a barátaitól, a „Később majd találkozunk, Danny fiú!” kiáltásoktól, a bajtársias ugratásoktól, amelyek minket, a kis családját helyettesítették a tizenöt, távol töltött hónap alatt. Más körülmények között alig vártam volna, mikor kap a karjába és táncol velem a nappaliban, miközben Engelbert Humperdincket, Tom Jonest vagy a Beach Boyst énekli. Néhány feleség részben rettegett a
