Már majdnem délután három óra, amikor Graham visszajön az irodába.
– Munkaebéd – jegyzi meg magyarázatképp, és laza viselkedéséből levonom a következtetést, hogy az ebéd mellett legalább két korsó sör is lecsúszott.
– Kiszaladhatnék a postára most, hogy már itt vagy?
– Siess vissza! Egy óra múlva megmutatok egy lakást.
Már minden levél bérmentesítve van, és gondosan kötegekbe gumizva ott várakozik az asztalomon. Berakom egy szatyorba, és felveszem a kabátom, Graham pedig eltűnik az irodájában.
Olyan hideg van kint, hogy meglátszik a lehelet. Összeszorítom a kezem a zsebemben, a tenyeremhez dörzsölöm az ujjaimat. Finom rezgés adja tudtomra, hogy üzenetet kaptam, de a telefonom egy belső zsebemben van. Ráérek megnézni.
A postán sorban állás közben kicipzárazom a kabátom, és megkeresem
