A vállamra húzom a szürke plédet. Gyapjúból van, jól mutat a kanapéra terítve, de most szúrja a nyakamat és viszket tőle a bőröm. A lámpa búgó hangot ad, amit fent is hallani – még egy tárgy, amit meg kell csináltatni –, és bár tudom, hogy Simon és a gyerekek mélyen alszanak, lekapcsolom, így az iPadem fényénél a nappali még a valóságosnál is sötétebbnek látszik. Süvít a szél, valahol csapkod egy ajtót. Próbáltam aludni, de minden zajra összerezzentem, úgyhogy végül feladtam és lejöttem.
Valaki ellopta a fotómat, és betette egy apróhirdetésbe.
Ez az egyetlen biztos tény, amit tudok, és folyton ez jár a fejemben.
Valaki ellopta a fotómat.
Kelly Swift tiszthelyettes is úgy gondolja, hogy az én fotóm. Azt mondta, majd utánanéz, és hogy tudja, ez úgy hangzik, mintha le akarna rázni, de tén
