EzértKellemetlen szorítást érzek a mellkasomban. Ez csak az igazság fele, de ennyit fedhetek fel. Nathanre bámulok, és remélem, hogy végre megérti azzal a gyönyörű, jó szándékú fejével: nem hagyhatom, hogy ő legyen a cukros bácsim.
Végül egy hosszú, töprengésre utaló szünet után azt mondja:
– Hogyhogy e szerint a forgatókönyv szerint te nem esel szerelembe, és nem mész férjhez? – kérdezi játékos hangon. – Nem tűnik igazságosnak, hogy én megtalálom a tündérmesébe illő szerelmet, te pedig nincstelen és magányos vagy.
Felhördülök, és megrázom az öklömet.
– VISSZAFIZETEM NEKED!
Méltatlankodó toppantással hangsúlyozom is mindezt. A mennyezeti gipszkarton úgy hullik alá, mint a porhó.
Megrázza a fejét.
– Nem, nem fogod. Nem hagyom.
– Igenis, vissza fogom fizetni.
Dühösen nézek rá.
– Ne
