– Micsoda virágok, te szent szösz! Feltételezem, Nincs-semmi-pénzem kisasszony, hogy nem te vetted magadnak ezeket a varázslatos csokrokat.
Lassan megrázom a fejem, elakad a szavam. Több tucat csokor tölti be a nappalimat. Hatalmas, káprázatos rózsaszín és zöld virágok mindenhol. Nincs kedvenc virágom, mert túl nehéz lenne leszűkíteni a kategóriát egyetlen fajtára, de kedvenc virágszín-kombinációm van. Nyilvánvaló, hogy valamikor beszéltem erről Nathannek. Ő pedig emlékezett rá. Rózsaszín és zöld. Összeszorul a gyomrom.
– Van itt egy üzeneted.
Dylan már fel is kapja, és kinyitja a kártyát, mintha húsz éve a legjobb barátok lennénk, és nem lennének titkaink egymás előtt. Rosszalló tekintettel kikapom a kártyát kíváncsi kezéből, és elfordulok, hogy egyedül olvassam el.
Remélem, nem bánod
