– Mire várunk?
Kiszélesedik a mosolya, majd biccent az oldalt álló papnak, és ismét rám néz.
– Ha készen állsz rá, összeházasodunk.
Felnevetek a könnyeimen át.
– Igen, készen állok.
A kezem Nathan kezébe simul, ahogy némán sétálunk végig a szálloda folyosójának szőnyegén. A 28. emeleten vagyunk, és – efelől semmi kétségem – az egész épület legszebb lakosztálya felé tartunk. Megállunk az ajtó előtt, ahol Nathan megcsókolja a csuklómat. Egyikünk sem hiszi el, hogy ez a valóság. Nathan folyton megérint, megcsókol, minden lépésnél megsimogat – gondolom, hozzám hasonlóan ő is igyekszik meggyőzni magát, hogy mindez valóságos. Egy tündérmesébe csöppentünk. Árnyjáték vagyunk a falon.
Becsúsztatja a kulcskártyát a zárba, a kijelző zölden villog. Egyik karjával átnyalábolja a térdhajlatomat, a
