4.Lupin, mint máskor is, ahogy belépett a cellájába, lefeküdt és ásítozva gondolkodott:
– Alapjában véve ez a fogolylét nagyon is praktikus az ügyeim intézése szempontjából. Mindennap adok egy kis löketet, hogy a masina forogjon, aztán csak várnom kell másnapig. Az események maguktól zajlanak. Micsoda pihenés egy agyonhajszolt embernek! – Azzal a fal felé fordult. – Steinweg, ha kedves az életed, ne halj még meg! Csak egy kis jó szándékot kérek. Tégy úgy, mint én: aludj!
Az étkezéseket leszámítva másnap reggelig aludt. Csak a zárak és reteszek kattanása ébresztette fel.
– Talpra! – mondta az őr. – Öltözzön, siessen!
Weber és az emberei a folyosón várták, és elkísérték a fiákerhez.
– Kocsis, Dupont-villa 29., de gyorsan! – mondta Lupin, ahogy beszállt.
– Á, tehát tudja, hogy odamegyün
