3.Geneviève élénken és vidáman lépett be.
– A kicsinyeim a hálóban vannak, tíz perc pihenő… De nagymama, mi a baj? Olyan furcsa az arcod! Csak nem még mindig ez a história?
– Nem, kisasszony – szólalt meg Sernine. – Hála istennek, sikerült teljesen megnyugtatnom a nagymamáját. Csak önről beszélgettünk, a gyermekkoráról, és úgy tűnik, ez olyan téma, amely nagyon megindítja őt.
– A gyermekkoromról? – kérdezte Geneviève elpirulva. – Ó, nagymama…
– Ne haragudjon rá, kisasszony, véletlenül terelődött ebbe az irányba a beszélgetés. Gyakran jártam abban a kis faluban, ahol ön nevelkedett.
– Aspremont-ban?
– Igen, ott, Nizza mellett… egy csupa fehér, új házban laktak…
– Igen, fehér volt, némi kékkel az ablakok körül… Nagyon kicsi voltam még, hétévesen már eljöttem Aspremont-ból, de a legapr
