1.– Auguste, kísérje be Lenormand urat.
Az irodaszolga kiment, és néhány másodperc múlva bevezette a főkapitányt. A Beauvau téri minisztérium tágas irodájában három személy foglalt helyet: a híres Valenglay, a radikális párt vezetője immár harminc éve, jelenleg az alkotmányozó gyűlés elnöke és belügyminiszter; Testard úr, az államügyész, valamint Delaume, a rendőrprefektus.{2}
A prefektus és az államügyész nem mozdultak a székükről, amelyen a belügyminiszterrel folytatott hosszú tanácskozás közben ültek, de ez utóbbi felállt, kezet rázott a főkapitánnyal és barátságos hangon közölte:
– Nem kétlem, kedves Lenormand úr, hogy tisztában van vele, milyen ügyben hívattam ide.
– A Kesselbach-ügyben?
– Igen.
A Kesselbach-ügy! Nincs olyan ember, aki ne emlékezne nemcsak a tragikus Kesselbach-
