Lacroix Giselle holtfáradtan ült le a tükör elé a Nagyvendéglő aprócska öltözőjében. Fogott egy lenvászon kendőt, és lassú mozdulatokkal kezdte letörölni az arcát fedő fehér púdert. Időnként abbahagyta, hogy a tükörhöz közelebb hajolva újabb ráncokat fedezzen föl a szeme sarkában.
Vasárnap este volt. Ilyenkor Giselle nem szolgált fel, hanem francia dalocskákkal és magyar nótával szórakoztatta a szokásos városi közönséget. Ahogy azt az ókanizsai etikett előírta, az eseményen csak férfiak vettek részt, ők is csak a tehetősebb rétegekből. A szalmatetős külvárosi házak lakói a környékbeli kocsmákat látogatták, ott döntötték magukba a napi robotot feledtető vizezett bort, cukrozott pálinkát.
Giselle-nek kellemes hangja volt, bár az idő múlásával egyre fátyolosabb, köszönhetően a sok-sok els
