2.
967 Words
2.
– BIZTOS BENNE, HOGY ÜVÖLTÖZÉST HALLOTT?
Az 1A-ban lakó idős asszony nem kedvelte a rendőröket, de miután szemügyre vette Herb Nadler őrmestert az ajtó biztonsági lánca mögül, szinte azonnal megállapította, hogy nem veszélyes. Kiakasztotta a láncot, kilépett a folyosóra, és odaállt Nadler elé. Kihúzta magát, de így is csak a férfi álláig ért. Walter O’Brient egyetlen pillantásra méltatta csupán, azután a lépcsőház felé biccentett.
– Nem állítottam, hogy üvöltözést hallottam. Azt mondtam, hogy vonít. A 2D-ben. Csináljanak vele valamit! Nem bírok ki még egy éjszakát.
– Vonít? – kérdezte Nadler. – Mint egy szenvedő kutya?
– Igen, de nem kutya, hanem ember.
– Biztos benne?
– Gondolja, hogy kihívtam volna magukat, ha nem lennék biztos benne?
Megint szétnyílt rajta a megfakult rózsaszín köntös, és ezúttal nem húzta össze. Egy kinyúlt pólót és egy ócska pamutnadrágot viselt alatta. Melltartót nem, ami nem lett volna gond, ha ötven évvel fiatalabb lett volna. A lila hajcsavarók belegabalyodtak a hajába.
O’Brien az új társa mögött állt, és megpróbált másfelé nézni, hogy ne égjen bele a látvány a retinájába. Megigazította a derékszíját, és a súly ezúttal is arra emlékeztette, hogy rossz a méret. A szolgálatban lévő rendőr makacsul azt állította, hogy nincs kisebb, amikor átadta neki az övet a két bilinccsel, a késsel, a gumibottal, a rádióval, a tartalék elemekkel és a zseblámpával együtt. A felszerelés legalább tíz kilót nyomott, pedig Walter csak ezután tette a tokba a pisztolyát és a tartalék tárat, amit egy nappal korábban kapott meg.
A nő jelentős testsúlyát egyik lábáról a másikra helyezte.
– Már majdnem két hete tart ez az állapot.
– Miért nem hívott minket hamarabb?
– Nyolcszor telefonáltam a rendőrségre. Maguk az elsők, akik kijöttek. Miért nem jöttek hamarabb?
Nadler mogorván végigmérte. Walter tudta, hogy mit mondana szíve szerint, mert neki már elmondta az autóban: Szakad a hó odakint, és általában rá szoktak lőni a rendőrökre, akik tizenegy után a Forest Park környékére merészkednek. A bejelentések felének nincs semmi alapja. Csak azért hívnak ki minket, hogy lövöldözhessenek valakire. A problémák egyébként is meg szoktak oldódni, mire kiérünk, és sokkal jobb, ha az ember a kórházban kérdezi ki a túlélőket, mint ha belecsöppen a műsor kellős közepébe. Nadlerből húsz percen keresztül dőlt a szó, és amikor megérkeztek, további megjegyzéseket tett: nem elég, hogy önként megy a halálba, de ráadásul adtak mellé egy újoncot, akinek ez az első napja, sőt az első éjszakai szolgálata.
– Most csönd van – jegyezte meg Walter.
A nő résnyire húzta a szemét.
– És maga szerint ez jót jelent?
Két év körüli kisfiú totyogott ki a lakásból egy szál teli pelenkában, átölelte a nő lábát, és felnézett a két rendőrre.
A nő megpaskolta a fejét.
– Most visszamegyek a lakásba, és harmadjára is lefektetem az unokámat, hogy a lányom legalább néhány percre lássa. Két munkahelye van, és szinte csak átöltözni jár haza. Maguk menjenek fel, és intézkedjenek, mert ez nincs rendjén, és már senki sem bírja hallgatni!
Azzal beterelte a kisfiút, becsapta az ajtót, magára hagyva Waltert és Nadlert.
Nadler a lépcső felé fordult.
– Készen állsz a szolgálatra és a védelemre?
O’Brien megint feljebb cibálta az övét, és halkan káromkodott, mert azonnal visszacsúszott.
Felettese grimaszolt.
– Az összes kibaszott újonc ezt csinálja. Egyszer ezért fogják lelőni valamelyiket. – Kihúzta a kését, és Walter elé tartotta. – Vágj bele még egy lyukat, mielőtt leesik rólad az a szar! Szándékosan osztanak ki ekkora öveket az újoncoknak, úgy teletömve, mintha az illető a dzsungelbe készülne. A felére nincs szükséged. Ha visszamegyünk az autóhoz, megmutatom, mit kell magaddal hordanod. A többit bent hagyhatod a szekrényedben. Ha elmondod valakinek, hogy segítettem, holnap kitalálnak valami mást, szóval ez köztünk marad, világos?
– Elboldogulok vele – felelte O’Brien, és a lépcső felé fordult.
– Ha azt akarod, hogy a bokádnál kössön ki az a szarság, miközben lőnek ránk, akkor felejtsd el, amit mondtam! De ha nem, akkor vedd el a kést, igazítsd meg, és ments meg mindkettőnket a papírmunkától!
Walter elvette a kést, csinált egy lyukat, és átcsatolta az övet. Aztán szó nélkül visszaadta a kést Nadlernek.
– Nem kell megköszönnöd.
Nadler visszadugta a kését, kicsatolta a pisztolytáskát, és a kezét a fegyvere markolatára tette.
– A te fegyvered a tokjában marad! Csak akkor veszed elő, ha én azt mondom. Nem szeretném, ha lelőnél valakit az első éjszakádon. Valószínűleg drogosok vonítanak odafönt, akik rajta maradtak a cuccon. Általában csapatokba verődnek, bevásárolnak, aztán bezárkóznak, és csak akkor jönnek ki, ha elfogyott a kaja vagy a drog. Ebben az épületben legalább három lakást csak erre használnak. Amikor bemész, húsz embert fogsz látni a saját mocskában fekve a földön. Amelyik még él, azt sem tudja, hol van. A többségük ártalmatlan, de vigyáznod kell, nehogy leköpjenek. Ha mégis leköpnek, akkor arra vigyázz, hogy ne kerüljön a szemedbe vagy a szádba. Ha belemegy a szemedbe vagy a szádba, akkor megkeresed a legközelebbi csapot, és kimosod belőle azt a szart. Errefelé a kurvák annyi betegséget hordoznak, hogy a patkányok átmennek előlük a másik oldalra. Ha hazaviszel valamit a barátnődnek, akkor jogosan fogja levágni a farkadat, de az is lehet, hogy magától is leesik.
Walter az 1A csukott ajtajára pillantott.
– Azt a kölyköt is hamarosan le fogod tartóztatni – folytatta Nadler, mintha olvasna a gondolataiban. – Kérdezd meg az anyját vagy a nagyanyját! Ők tudják, mi folyik itt. Csak abban reménykedhetsz, hogy elég sokszor lát téged ezen a környéken, és kicsit elbizonytalanodik, mielőtt leadja az első lövést, úgyhogy megelőzheted. Mi vagy ők. Ezt soha ne felejtsd el, újonc! Azon a napon fogsz meghalni, amikor ezt elfelejted. Nyomás!
Azzal elindult felfelé a kopottra taposott lépcsőn. Az egyik húsos kezével a korlátot fogta, a másikat a pisztolyán tartotta.
O’Brien a zsebébe csúsztatta a kezét, és megtapogatta az ott lapuló vékony, bőrből készült nyakörvet. Végighúzta ujját a repedéseken, az apró lyukakon és a fémbiléta peremén.
– Kezdődik – mondta halkan, és követte a társát.
- Writer
