4.
865 Words
4.
WALTER BENYÚLT A FÜRDŐSZOBÁBA, és kitapogatta a kapcsolót. A csupasz izzó kegyetlen és rideg fénnyel töltötte meg a kicsi, ablaktalan helyiséget. A lány becsukta a szemét, és még jobban behúzódott a mosdókagyló alá.
O’Brien ekkor pillantotta meg a bilincset. Az egyik vége a vízvezetékhez volt erősítve, a másik nyitva lógott. A földön egy rozsdás drót hevert. Valószínűleg azzal törték fel a zárat.
A lány arcát vércseppek pettyezték, hasonlítottak a vállán lévő szeplőkhöz.
– Hé, nincs semmi baj! Nem fogunk bántani.
Walter visszadugta a fegyverét a tokba, levette a kabátját, és letérdelt, de amikor be akarta takarni a lányt, Nadler elkapta a kezét, és a vérre mutatott. Még friss volt.
– Bizonyíték – mondta halkan.
Walter ettől függetlenül betakarta a lányt, és elsimította a haját az arcából.
– Minden rendben lesz. Most már biztonságban vagy.
A lány óvatosan kinyitotta a szemét, az éles fénytől hunyorogva nézett O’Brienre. A fiatal rendőr még sohasem látott ilyen gyönyörű sötétszürke szempárt. Megigézve bámulta a lányt, és csak akkor tért magához, amikor Nadler a torkát köszörülve a kádra bökött.
A sarkában egy ócska, zöld takaró és egy párna volt összegyűrve. A padló csokipapírral volt tele, és Walter egy fél csomag kenyeret is látott. Valaki feltakarította a járólapot, de csak annyit ért el vele, hogy szétkente a mocskot. A kád mellett egy véres törülköző lógott. A mosdókagyló fölötti rozsdás tükörkeret üresen tátongott.
Jézusom! Itt tartotta fogva. Az a kibaszott szörnyeteg ide zárta be, és a falhoz bilincselte.
– Hogy hívnak? – kérdezte a lánytól Nadler.
A lány látszólag nem hallotta. Waltert bámulta. Aztán lepillantott a kabátra, megmarkolta a szélét, és összehúzta, hogy amennyire lehet, eltakarja magát. Olyan erősen szorította az anyagot, hogy a cipzár a tenyerébe vájt.
O’Brien hirtelen azon kapta magát, hogy a keze a lány bokájához ér. A lány nem húzódott el tőle, hanem a kezéhez nyomta a lábát. Nagyon hideg volt a bőre.
– Menj le az autóhoz, és hívj erősítést, O’Brien! – adta ki mérgesen az utasítást Nadler.
Walter dühös pillantást vetett rá.
– Gyerünk! – makacskodott a társa.
A lány kidugta a kezét a kabát alól, és elkapta O’Brien csuklóját. Az ujjai vékonyak és törékenyek voltak, de satuként szorították a kezét.
– Ne hagyjon itt, kérem!
Nadler felmordult.
– Jézusom! Jó, maradj itt, de ne nyúlj semmihez. Mindjárt visszajövök.
Sarkon fordult, kiment, gondosan kikerülte a lámpát, az üvegcserepet és a holttestet. Walter hangokat hallott a folyosó felől, de eltompultak, amikor Nadler becsukta maga mögött a betört ajtót.
Ekkor kettesben maradtak a lánnyal, és a lakásra furcsa csönd telepedett.
Miért van itt ilyen hideg?
Walter csak ekkor hallotta meg a légkondi zúgását. Amikor megfordult, megpillantotta az ősrégi berendezést, amely olyan hideg levegőt fújt be, hogy látni lehetett.
Mínusz öt fok van odakint. Vajon a fickó minek kapcsolta be a légkondit?
– Amy – mondta ekkor alig hallhatóan a lány. – Amy Archernek hívnak.
Walter megköszörülte a torkát.
– Én Walter vagyok. Walter O’Brien.
– Megöltem, igaz?
Nem akart hazudni, ezért bólintott.
A lány megpróbált még mélyebben behúzódni a résbe, de már nem volt több hely. A talpa megcsúszott a padlón, és csíkokat hagyott.
– Megölt volna, ha nem tettem volna meg…
– Nem lesz semmi baj, Amy. Önvédelem volt. Senki sem fog hibáztatni érte, megígérem. – Walter tekintete megakadt a kenyér csomagolásán. A penésztől bepárásodott az egyik oldala. – Mióta vagy itt?
Amy megrázta a fejét.
– Nem tudom. Talán két vagy három hete…
– El tudod mondani, mi történt?
A lány arcán legördült egy könnycsepp.
– Az a férfi taxis. Legalábbis azt mondta. A belvárosban vett fel, az Eastern Market közelében. Megadtam neki a címemet, de észak felé indult. Amikor figyelmeztettem, hogy rossz irányba megy, lehúzódott az út szélére, és belefújt valamit az arcomba. Nem tudom, mi volt az, de elájultam, és amikor magamhoz tértem… – Elhallgatott, és a vízcsövön himbálózó bilincsre nézett. – Ide zárt be, amikor nem az ágyon voltam.
– Megerőszakolt?
Amy némi habozás után bólintott.
Walter csak ekkor vette észre, hogy a lány a kezét fogja. Biztosra vette, hogy nem ő kezdeményezte, de így legalább meg tudta állapítani, hogy már nem olyan hideg a bőre.
– Mi lenne, ha kijönnél onnan?
A lány tekintete egy darabig ide-oda cikázott a mosdókagyló, a vécé és a bilincs között, de végül bólintott.
O’Brien felsegítette, és leültette a kád szélére.
A lány végignézett magán, gyorsan keresztbe tette a lábát, és szorosabbra húzta a kabátot. Zavartan elpirult, és elfordította a fejét.
– Hol vannak a ruháid?
– Nem tudom.
Walter hátrapillantott a válla fölött. Vajon hol késlekedik Nadler?
– Megkeresem őket, jó? Te addig maradj itt!
– Veled mehetek?
– Itt leszek az ajtó előtt. Látni fogsz. Jobb lenne, ha itt maradnál.
Újra elsimította a lány haját az arcából, és a füle mögé tűrte. Amy közben a tenyeréhez szorította az arcát, és egy pillanatra elmosolyodott. Visszatért az ajkába a szín, és mélyvörös lett. Egzotikus külseje volt, talán európai vagy mediterrán. O’Brien nem tudta pontosan megállapítani.
A ruháit sehol sem látta, de talált egy piros pamutnadrágot és egy Detroit Lions-pólót. Amikor bevitte a fürdőszobába, a lány ledobta magáról a kabátot, és gyorsan felöltözött. Miután végzett, egy darabig mozdulatlanul bámulta Waltert. Hálás volt a tekintete.
A rendőr odalépett hozzá, és letörölt egy vérfoltot az arcáról. Képtelen volt uralkodni magán.
- Writer
