5.
– A FICKÓT ALVIN SCHALKNAK HÍVJÁK. Harmincegy éves, nőtlen, magányos farkas. Büntetlen előéletű. A Detroit Metro Taxi sofőrje. Nem ez a bejelentett lakcíme, és a házmester is azt mondta, hogy a lakásban nem lakik senki. Szerintem csak arra használta a helyet, hogy ide hozza fel a lányokat.
Walter és Nadler a holttest mellett állt a hálószobában Freddie Weeden gyilkossági nyomozó társaságában.
Walter Amyre pillantott.
A nyomozó megkérte, hogy a fürdőszobában várja meg a mentősöket. Hamarosan be fogják vinni a kórházba, alaposan kivizsgálják és ellátják.
A lány valószínűleg megérezte O’Brien tekintetét, mert felkapta a fejét, és ránézett.
– A pincében találtunk egy fagyasztóládát, nem volt áram alatt. Két holttestet tettek bele pokrócokba csavarva. Már annyira lebomlottak, hogy nem tudtuk megállapítani a nemüket. Régóta ott vannak. A halál okát csak az orvos szakértő tudja majd megállapítani. – Weeden a fürdőszoba felé biccentett. – A lány nem az első áldozata, ez biztos. Ez a fickó kidolgozott egy rendszert, amihez gyakorlat szükséges. Nem lennék meglepve, ha a házában is találnánk néhány hullát. Csak a bírói meghatalmazásra várunk. Az autója eltűnt, de szerintem abban is találunk valamit, ha előkerül.
A lakás tele volt kis, bizonyítékjelölő táblákkal, a rendőrök lámpákat is hoztak. Az egyik nyombiztosító mindent gondosan lefényképezett, ezért a vaku néhány másodpercenként felvillant. A rendőr éppen a matrac fölé hajolt, és a kötelékeket dokumentálta. A véres és elrágott madzag a 43-as számú táblát kapta. Weeden feltett Amynek néhány kérdést a kötélről, de nem kapott választ. A lány szeme végül elkerekedett a rémülettől, és elfutották a könnyek. Weeden ezután békén hagyta.
– Honnan tudjuk, hogy a hűtő Schalké? – kérdezte Walter.
Weeden vágott egy grimaszt, és Nadlerre nézett.
– Ez az első napja?
Nadler bólintott.
– Aha.
– Kapjátok be! – dünnyögte O’Brien.
– Az összes jel erre utal, de az ujjlenyomatok minden kétséget kizáróan be fogják bizonyítani – felelte végül Weeden. – Ez elég rossz környék, de még itt is ritkán tárolnak hullákat a pincében, kölyök. Az emberek errefelé gondolkodás nélkül lelövik egymást a nyílt utcán, és otthagyják az áldozatot. Egy hulla elrejtése időigényes, ami azt jelenti, hogy az emberünk gondosan kitervelte az egészet. – A fürdőszoba felé biccentett. – Megpróbáltam kikérdezni, de bezárkózott. Te megtudtál tőle valamit?
Walter megrázta a fejét.
– Csak azt, amit már elmondtam.
– Sokkos állapotban van – közölte Weeden. – Szerencséje volt. Amikor bekopogtatok az ajtón, eltereltétek a taxis figyelmét. Különben ő is biztos a fagyasztóban végezte volna. – A cipője orrával megbökte a földön lévő lámpát, ami alig néhány centire volt a férfi betört koponyájától. – Ez a lány megspórolt az adófizetőknek egy kis pénzt.
O’Brien megpiszkálta a zsebében lapuló nyakörvet a hüvelykujjával.
– Hol vannak a mentősök?
A lány nem figyelt rájuk. A falat bámulta, és az emlékeibe merült, vagy megpróbálta elfelejteni őket.
Az ajtó megint kinyílt. Rengetegen álltak kint a folyosón, és próbáltak bekukucskálni. Nadler becsukta az ajtót a lábával, és megtámasztotta az egyik dobozzal, amibe a bizonyítékokat gyűjtötték.
– A lánynak nem kellene itt várakoznia – mondta Weedennek Walter. – Elvisszük.
– Tessék?
– Bevisszük a kórházba. Nem muszáj megvárnunk a mentősöket, ugye?
– Lehet, hogy az újoncnak igaza van – mondta Nadler. – Miért fecséreljünk el rá egy mentőautót? Fontosabb dolguk is van ennél.
Weeden átgondolta.
– Valakinek vigyáznia kell az ajtóra – közölte végül. – Nem mehettek el mind a ketten.
– Úgy tűnik, hogy az ajtóhoz lettél beosztva, O’Brien – közölte szárazon Nadler. – Én elindulok.
– A csaj bírja az újoncot – jegyezte meg halkan Weeden. – Nagy szemeket meresztenek egymásra. Én arra szavazok, hogy ő vigye el. Hátha előtte kitárulkozik, és elmond valamit, amit még nem tudunk. Három hétig volt összezárva ezzel az elmebeteggel. Ki tudja, miket hallott. Lehet, hogy tudja, hol a taxi, vagy esetleg még több hulla nyomára vezet bennünket.
Nadler megrázta a fejét.
– Három órája van szolgálatban. Ha elcseszi, akkor engem is elővesznek.
– A lány veled nem fog szóba állni – makacskodott Weeden. – Pont úgy festesz, mint a fogvatartója, akár testvérek is lehetnétek. Én sem szívesen állok szóba veled.
– Anyád!
– Elviszem – szólt közbe Walter. – Kábé három kilométer ide a kórház.
– Szerintem…
Weeden türelmetlenül csettintett a nyelvével.
– Száz éve még te is újonc voltál, Herb. Szállj le a srácról! Ez az én ügyem, úgyhogy én döntök. Ha szóra tudja bírni a lányt, akkor megér egy próbát. – Elővett egy diktafont a zsebéből, és O’Briennek adta. – Ha megszólal, vedd fel az egészet! Vidd be a sürgősségire, és dr. Lomaxot keresd! Felhívom, és szólok neki, hogy számítson rátok.
Nadler egy darabig meredten bámulta a nyomozót, majd dühösen kihalászta a slusszkulcsot a zsebéből, és odadobta Walternek.
– Vidd el, és azonnal gyere vissza! Ne csinálj semmi hülyeséget!
O’Brien tisztelgett, de kitartott középső ujjal.
– Igenis, uram!