6.
773 Words
6.
AMY A HÁTSÓ ÜLÉSEN ÜLT, és a visszapillantó tükörben Walter szemébe nézett. A szeme szürkesége a sötétben még különösebb lett. Ahányszor csak elhaladtak egy utcai lámpa alatt, a fény átfestette a lányt az árnyékok vásznán.
O’Brien elővette a diktafont, megnyomta a felvétel gombot, és letette maga mellé az ülésre.
– Jól vagy?
A lány hallgatott. Még mindig a póló, a nadrág és Walter rendőrségi kabátja volt rajta. Az egyik nyombiztosító talált egy pár edzőcipőt is. Kicsit nagy volt Amyre, de megfelelt a célnak. Legalább nem kellett mezítláb lennie ebben az időben. Hideg volt, és a Detroit folyó felől még hidegebb levegőt hoztak a nagy erejű széllökések. Már majdnem vízszintesen esett a hó.
Walter megállapította, hogy ismerős neki a lány.
Megköszörülte a torkát.
– Tudom, hogy ez furcsán hangzik, de találkoztunk már valahol?
Amint feltette a kérdést, azonnal meg is bánta. A bárokban szokták ilyen ócska szöveggel felszedni a nőket.
A lány úgy nézett rá a tükörből, mintha valóban egy bárban tette volna fel a kérdést, azután megrázta a fejét.
Szótlanul haladtak át a következő három kereszteződésen.
– Mi lesz vele? – törte meg a csendet Amy.
O’Brien lelassított, sávot váltott, és megelőzött egy lassan döcögő bogárhátút.
– Kivel?
– A halottal.
– Miután alaposan megvizsgálták a gyilkosság helyszínét, beviszik a hullaházba.
– Felboncolják?
Walter Amyre nézett.
– Valószínűleg. Miért kérdezed?
– Csak kíváncsi vagyok.
Gondosan megválogatta a szavait, mert nem akart ráijeszteni a lányra.
– Ez a bevett eljárás, ha az illető nem baleset áldozata lett.
– Nem akartam megölni. Csak meg akartam szökni.
– Tudom. – O’Brien rákanyarodott a Wilmontra, és besorolt a középső sávba. – Többen is voltak?
– A lányokra gondolsz?
– Igen.
Amy összehúzta magát, és kibámult az ablakon.
– Az első estén parfümillatú volt az ágy. Alig lehetett érezni, de amikor szóvá tettem, összepakolta az összes ágyneműt, és kivitte. Azt mondta, elégette. És valaki belevésett egy J. K. monogramot alulról a mosdókagylóba.
– J. K.?
– Elég réginek látszott. Első este egy melltartót is láttam a kád mellett, de második este már nem volt ott. – Egy darabig habozott, azután hozzátette: – Szerinted azt a lányt találták meg a hűtőládában? J. K.-t?
– Akkor a hűtőládát hallottad, ugye?
– A nyomozó nagyon hangosan beszélt.
– Ha azonosítjuk a holttesteket, okosabbak leszünk.
– Őket is felboncolják?
– Valószínűleg ujjlenyomatot vesznek tőlük.
Amy megint a szemébe nézett a visszapillantóban.
– Meg tudják csinálni? A nyomozó azt mondta, nagyon rossz állapotban vannak.
Walter az akadémián azt is megtanulta, hogy az orvos szakértő bizonyos esetekben le tudja hámozni egy lebomlott holttest kezéről a bőrt, és fel tudja venni, akár egy kesztyűt, hogy megszerezze az ujjlenyomatot. Ezt akkoriban lenyűgözőnek találta, de nem árulhatta el a lánynak, aki kis híján a fagyasztóládában kötött ki.
Valószínűleg Amy is erre a következtetésre jutott, mert elsápadt, és a szája elé kapta a kezét.
– Nem, nem! Rosszul vagy?
A lány hevesen bólogatott.
– Álljunk félre! Azt hiszem, hányni fogok.
– A picsába! Várj egy kicsit!
A hó miatt nagyon lelassult a forgalom. Walter babrált a műszerfalon, egy pillanatra megszólaltatta a szirénát, azután bekapcsolta a fényjelzést. Amy közben ledobta magáról a kabátot, és rángatni kezdte a kilincset, de elég hamar rájött, hogy egy járőrautó hátsó ajtaját nem lehet belülről kinyitni.
O’Brien jobbra rántotta a kormányt, és csikorgó gumikkal lefékezett az út szélén. Kiugrott az autóból, átbotladozott a hókupacokon, amiket a hókotrók toltak félre előző este, és kinyitotta a hátsó ajtót.
A lány kétrét görnyedt, és a szája előtt tartotta a kezét. Walter segíteni akart neki, de ő lerázta magáról a kezét. A rendőr végül oldalra lépett, hogy utat engedjen neki a bokrok felé… és abban a pillanatban a lány bal válla belevágódott a gyomrába, de akkora erővel, hogy alig kapott levegőt, és bezuhant az összetolt hóba. A lány kölcsön edzőcipője a derekába fúródott, és éles fájdalmat érzett a veséjében. Oldalra fordult, és felemelte a kezét, hogy kivédje a következő ütést, de Amy eltűnt. Kirohant az úttestre, és a lassan haladó járművek között cikázott.
O’Brien feltápászkodott, és utána akart kiáltani, de köhögni kezdett. Futásnak eredt, és miközben átvágott az úttesten, két autó majdnem elgázolta. A Wilmont túloldalán megint megpillantotta Amyt, már száz méterre járt. Elképesztő sebességgel futott. Félrelökött néhány gyalogost, majd bekanyarodott a tisztító és a kínai étterem közötti sikátorba.
A sikátor körülbelül tizenöt méter hosszú lehetett, és egy téglafalban végződött. Amy éppen akkor mászott fel az ott hagyott ládákról egy szemeteskonténerre, amikor Walter bekanyarodott.
– Állj meg, Amy!
A lány nem fordult hátra. Felhúzta magát a téglafalra, átmászott a tetején, és eltűnt mögötte.
O’Brien követte, de mire a konténer tetejére ért, és átnézett a fal túloldalára, Amy eltűnt, és a hóesés pillanatok alatt betemette a lábnyomait is.
- Writer
