JILLIAN
Az elkövetkezendő napok végtelen hosszúra nyúltak, és nagyon üressé váltak. Coltont már öt napja nem láttam, azóta nem találkoztunk, hogy összevesztünk. Hiába döntöttem el, hogy hűvös és kimért leszek vele, ő megoldotta a szituációt azzal, hogy láthatatlanná vált. Egyáltalán nem volt könnyebb így a helyzetem. Túlságosan rám talált a magány, és túl sok időm volt gondolkozni. Rájöttem például arra, hogy mennyire egyedül vagyok a világban. Nincs egy barátom, se egy családtagom, a nővéremen kívül. Ha bármi történne velem, még segítséget sem tudnék kérni. Amíg dolgoztam, ezekről elterelődött a figyelmem. Tudtam én akkor is, hogy milyen nyomorult életet élek, de valamiért nem foglalkoztatott annyira, hogy változtassak rajta. Most pedig egyfolytában azon jár az agyam, hogy gyökeresen meg
