COLTON
Kiléptem a stégre, és egy pillanatra magamba zártam a látványt. A kivilágított kikötőt és a Jillian szemében tükröződő fényeket. Felette a sötét égboltot ezernyi csillag borította. Miami is elég pazar tud lenni éjszaka, de a természet a maga letisztult valóságában sokkal nagyobb hatást ér el az embernél. Jillian lerántotta magáról a cipőjét, és futni kezdett a homokban.
– Úristeeeen! – kiáltotta széttárt karral, és az ég felé emelte az arcát. – Ez hihetetlenül gyönyörű!
– Várj, majd ha meglátod ugyanezt nappal – szóltam oda neki mosolyogva.
Annyira jó volt látni, ahogy megtelt élettel, és szinte sugárzott belőle a boldogság, amit én keltettem benne. Ahogy az én boldogságom forrása is ő lett. Elég volt csak ránéznem, és elgyengültem. Túlságosan közel engedtem magamhoz. Belefészke
