JILLIAN
Colton kiviharzott a házból, és egyenesen felém lépdelt. Rögtön elámultam meztelen felsőteste látványától, de nem tarthatott sokáig, mert menet közben magára kapta a pólóját.
Fájón az ajkamba haraptam. Le kell vennem a szemem róla. Már az is felkavar, ha ránézek.
Ma korán keltem és kijöttem a szabad levegőre, hogy ki tudjon tisztulni az agyam. Szükségem volt a magányra, hogy át tudjam gondolni a rám váró dolgokat. Hogy el tudjam fogadni a jövőm. Vagy talán azért, hogy megoldást találjak arra, amiről csak halvány sejtésem volt. Nem akartam innen elmenni. Nem akartam, hogy mindez elmúljon. Képtelen voltam elfogadni a valóságot. Nagyon fájt, ahogy tegnap arcul csapott vele.
– El kell mennem – szólt, ahogy odaért hozzám. Nagyon idegesnek tűnt. – De sietek vissza.
Dermedten bólinto
