Nathaniel
Biztos, hogy csak az elbaszott képzeletem szüleménye, hogy őt láttam. Az nem lehet, hogy ő volt. Elhagyott. És én elengedtem. Azt hittem, túl vagyok rajta, de az élet kőkeményen pofán csapott, majd a képembe ordította: még nem! Mert életed szerelmét nem lehet csak úgy elfelejteni. Azt a lányt, aki kifordított önmagadból, hogy valaki más legyél. Azt a lányt, aki szeretett, majd végül elhagyott, nem hagyva mást maga után, csak a mérhetetlen szenvedést.
Becsukom a szemem egy pillanatra. Újra magam előtt látom. A szeme, a hangja, a szája.
Bassza meg!
Megszorítom a kezem alatt lévő mosdókagylót. Pontosan olyan volt, mint az emlékeimben. Szexi, dögös, makacs és kihívó…
Kurva sokat ittam. Régen basztam be ennyire. De amikor megláttam, majd miután eltűnt, vedelni kezdtem a piát. Csa
