Dorian lüktető fejjel tért magához. Mintha valami felfújta volna a koponyáját. A térdét és a gyomrát egyaránt pépesnek érezte. Nem tudta, hol van, sem azt, hogy mi történt vele. Néhány rettenetes pillanatig még az sem jutott eszébe, hogy ki is ő valójában.
Amikor megkísérelt felülni, minden elhomályosodott a szeme előtt, ezért inkább fekve maradt. Érezte a levegőt megtöltő bűzt és a göröngyös földet maga alatt. A bokája lüktetett.
Minden erejével igyekezett felidézni az utolsó emlékét, de egyszerűen nem járt sikerrel, ezért inkább arra összpontosított, amit biztosan tudott.
Valaki bántotta, és egyáltalán nem akar ott maradni, ahol éppen volt. Mert ez a bizonyos valaki talán visszajön, hogy megint bántsa.
Igyekezett összeszedni magát, nehogy újra megszédüljön, és sziszegve felült. Valam
