Miközben Eve a forgalommal küzdött, Dorian felriadt görcsös, lázas álmából. Korábban sikerül lefeszegetnie a vékony deszkát egy törött ablakról, és bemászott valahová, ami úgy festett, mint egy elhagyott kirakat.
Semmit sem talált odabent, csak koszt, pókokat – talán még patkányokat is –, de szüksége volt arra, hogy lefeküdjön és megpróbáljon aludni. A lopott gyógyszerek és jegestömlők ellenére minden tagja fájt.
A fájdalom ködén túl pedig ott bugyborékolt benne a félelem. Nem tudta, hogy mitől vagy kitől, de bekúszott az üvegtábla mögé, és még a kezét is megvágta, mert minden porcikája azt ordította: rejtőzz el!
Vacogva és verejtékezve gömbölyödött össze a padlón, és átaludt egy napot. Az ezt követő végtelen, rettegéssel teli éjszakán egyszer megpróbált előmászni, hogy valami ennivalót
