Eve hajnal előtt ébredt. Látta, hogy a félhomályra kapcsolt világításban Roarke már a tabletjén dolgozik. Érezte, hogy a derekához gömbölyödött macska kiegyenesedik és nyújtózik egyet.
Az őrei, gondolta róluk, és maga sem tudta eldönteni, hogy bosszankodjon vagy inkább megnyugtassa ez a tény.
Amikor felült, Roarke felpillantott.
– Alhatnál még egy órát.
– Nem – rázta meg a fejét Eve. – Jól vagyok.
Roarke félretette a tabletet, felállt és átült az ágy szélére.
– Nyugtalan éjszakád volt, ráadásul abból sem jutott túl sok.
– Bocs.
Roarke csak a fejét csóválta és megfogta a felesége kezét.
– Álmok – ismerte be Eve. – Többnyire csak bosszantóak, és máris elmosódtak. Az utolsó kivételével. Gyerek voltam egy csapat más gyerek között, és mindnyájan megláncolva álltunk valamiféle dobogón v
