Hazafelé menet olykor euforikus hangulatban hajtott át a kapun. Olykor kimerülten. Ezen az estén egyszerre érezte mindkettőt.
Amikor leállította a kocsit és kiszállt, egy pillanatig csak állt, bámulta a fákat és a nyári alkony tompa fényében fürdő virágokat. Pontosan erre a világra volt szüksége, és arra, ami a házban várta.
Majd belépett az ajtón, és megpillantotta Summersetet.
Jó, mondjuk mégsem mindenre ebből a világból.
Nem érzett kedvet a szópárbajhoz, ezért egyenesen a lépcső felé indult. A macska komótosan kocogott a nyomában.
– Hadnagy.
– Ma nem, Sátán.
– Hadnagy – ismételte meg Summerset, mire Eve bosszúsan hátrafordult.
– Mi az? – vett észre valamit Summerset arcán, ami aggodalommal töltötte el. – Roarke. Roarke jól érzi magát?
– Igen. Fent van az emeleten, és jól érzi m
