Ehelyett csapdába estem ezen a repülőtéren. Olyan volt a félelem, mintha forró fehér fény robbant volna az agyamban. Remegtem, és szakadt rólam a veríték. Láttam, hogy a jövőmnek befellegzett, az életemnek vége. Kimerevítve láttam magam előtt ezt a két embert – a férfit, akiről ostobán azt hittem, kedves hozzám, és a nőt, aki nem nézett a halálra vált lányra. Olyan volt, mint egy horrorfilm képkockája, amelyet látva lelassult az agyam, összekeveredett a múlt és a jelen. Egészen úgy éreztem magam, mint az autó lámpájától megvakult állat, miközben működésbe lépett bennem a túlélés ösztöne, és tudtam, hogy meg kell nyugodnom és ki kell találnom, mi legyen a következő lépésem. Nem volt kétségem afelől, hogy le fognak tartóztatni, és visszazsuppolnak. Ezt kellett valahogyan megakadályoznom.
A
