Ennyi. Ez minden, amim maradt.
Ráveszem Mike Brasst, hogy beszéljen. Loriért. Értem.
Végigsétálok a jól megvilágított folyosón, elhaladok egy üres tolószék mellett. Kezem ökölbe szorítva lendül a testem mellett, ahogy lépkedek.
Ügyet sem vetek a recepciósra, aki megkérdi, kihez jöttem, egyenesen a pilóta szobájához sietek. Az ajtó félig nyitva, már bent is vagyok, mielőtt felfognám, hogy egy nővér valamilyen kórházi berendezést tol el az ágy mellől.
– Ó! – néz rám meglepetten. – Ide nem jöhet be.
– A fiától engedélyt kaptam – hazudom.
Összevonja a szemöldökét.
– Családtag?
– Csak egy percet akarok beszélni Mike-kal.
Tekintete a kórházi ágyra villan.
– Attól tartok…
Ekkor veszem észre.
Mike Brasst fehér lepedő fedi. Ráhúzva az arcára.
Pislogok, hirtelen megértem.
Elkéstem. Meg
