– Miért maradtunk mi életben, miközben a többiek nem? – kérdezte suttogva Lori.
Felix hosszú gondolkodás után válaszolt.
– Őszintén, nem tudom. De most itt vagyunk, és ez szinte ajándékként hat. Nem feltétlenül maga a sziget. Hanem az élet. Az itt eltöltött idő. Ez egy adomány. – Egy pillanatra elhallgatott. – Pedig az életem nagyon hosszú ideje nem tűnik adománynak.
Tekintetük összekapcsolódott, Loriban egyszerre támadt fel a vágy és a félelem.
Úgy érezte magát, mintha úszni próbálna a part felé, de valami meghatározhatatlan, legyűrhetetlen erő – egy áramlat vagy hullám – visszahúzná, és a férfi felé taszítaná.
Együtt mozdultak meg. Borosta szúrása az arcán. A só íze az ajkán. A forró, nedves lehelet érzése. Felix ujján durva volt a bőr, mégis finoman érintette meg Lori nyakát, vállá
