Daniel magában motyogva átbicegett a tábor másik oldalára. Megbotlott egy kupac kókuszhéjban, hangosan káromkodott, ahogy belehasított a fájdalom.
– Picsába!
Lori csak a szemét forgatta, de a férfi ezt is észrevette.
– Valami baj van?
– Ne tégy minket az ellenségeddé, Daniel!
– Inkább a barátaim lennétek? – vicsorogta a férfi megvetően.
Lori végiggondolta, mi mindent mondhatna neki: hogy undorodik tőle, hogy bárki mással szívesebben lenne a szigeten, hogy gyengének és önzőnek tartja – de túlságosan kimerült volt ahhoz, hogy veszekedjen valakivel, aki szemet vetett rá. Ehelyett csak egyetlen kérdést tett fel:
– Tudnál vigyázni Sonnyra fél órát?
A mágikus mondat.
A férfi pontosan úgy reagált, ahogy várta. Lesütötte a szemét, és azt mormolta:
– Fát kell gyűjtenem. – Azzal besántikál
