Mike feladta neki a csecsemőt, a lány rögtön magához ölelte, és megnyugtatóan suttogott neki, miközben hátravitte a hajó végébe. Ott, a ponyva árnyékában leereszkedett a deszkaülésre. Sortja szegélyét átáztatta a víz. A motor járt, dízelfüst terjengett a reggeli hőségben, a szag iparról, emberekről, a hátrahagyott élet emberi machinációiról suttogott.
Sonny most már majdnem képes volt saját erejéből is ülni. Éber tekintettel figyelt, itta magába az új látványt, Lori már látta benne a kisfiút, akivé válni fog.
Az orrnál az idősebb férfi erősen tartotta a hajót, amíg Mike nehézkesen bemászott. A pilóta keserves nyögésekkel lendítette át magát a palánkon, de szüksége volt a fiú segítségére is. Elgyengülve terült el a fedélzeten, és csak hosszú idő után, fájdalmas grimasszal tápászkodott fel
