JACOB EGY VÖLGYRE néző, alacsony kiszögellésen találta meg az alagút bejáratát, amit benőtt a nyirkos aljnövényzet. A bejárat keskeny volt, a szikla síkos és hideg. De a bejárat túloldalán ott várta a széles, magas alagút.
Jacob lerakta a tálkában álló gyertyát a bejárat mellé. Levette a kesztyűjét, összehajtogatva zsebre tette. Azután összepréselte a port az ujjai között, a súrlódástól egyre jobban felhevült, végül felpislákolt a kék színű láng. Jacob meggyújtotta a gyertyát, és elindult az alagútban, ami enyhén lefelé lejtett, botladozva kikerült egy sötét üreget úgy, hogy nekipréselte a hátát a falnak.
Eszébe jutott az a két gyerek a folyónál és a draugr zabálásának a hangja. Megborzongott, de emlékeztette magát, hogy semmit sem tehetett volna.
Tovább igyekezett lefelé.
Sok alagút f
