KOMAKO VÉGIGNÉZTE, AHOGY Ribs a nehéz köpenyében átsétál a járdacölöpök között az utca túloldalára, és belép az üzletbe. Becsukódott mögötte az ajtó. Az üzlet sötét volt, a vizes kirakatok eltorzítva tükrözték vissza az utcát. Oskar szipogott, és aggodalmasan ráncolta a szemöldökét.
Eltelt öt perc.
Tíz.
– Rendben – szólalt meg Komako. – Menjünk be érte!
– Nem kellene megvárnunk, amíg kijön? – kérdezte Oskar. – Nem ebben állapodtunk meg?
Komako letörölte a vizet az arcáról.
– Ki eszelte ki ezt a tervet?
– Te?
– Én. És ha inkább egyedül szeretnél idekint várakozni…
– Nem – vágta rá Oskar.
A GYERTYAKÉSZÍTŐ ÜZLETE csöndes volt, és sötét. A kirakatokra belülről korom tapadt, ezért csak gyengén, halványan szűrődött be rajtuk a fény. Az ajtó egy csilingelő hang kíséretében becsukódott.
