De már tudta, hogy mit kell tennie.
A draugrt csak úgy lehet elpusztítani, ha megfertőzik. Ezt már régóta tudta, csupán arra nem jött rá eddig, hogy ehhez egy számkivetett, egy bukott tehetség vére kell. Ahogy a tehetségek táplálékul szolgáltak a draugr számára, úgy a számkivetettek megmérgezték.
Kissé remegve feltápászkodott. Felfordult a gyomra. Elvette a kesztyűt Marlowe-tól, és viszolygással nézett a gyerekre. A kesztyű kihozta a kölyökből azt a részét, ami eddig rejtve volt.
– Valamikor én is tehetség voltam – mormolta a doktor. – Tudtad ezt? Öngyógyító, mint a barátod, Mr. Ovid. Amikor elvesztettem az erőmet, azt hittem, többé nem leszek hasznos. De már rájöttem, hogy ez csak a kezdet. Az állandó áramlásban az én életem mindig ennek a folyónak a része lesz.
A kisfiú keze kipiroso
