Jacob felemelte a kezét, a bőre alatt a sötétség kavargott, a keze körül pedig a gyönyörű, fekete por.
– Tudom – felelte szomorúan.
A por akkora erővel ütötte meg Komakót, hogy beleverte a fejét a falba. A koromvihartól semmit sem látott, és amikor fel akart kiáltani, a szája megtelt füsttel, majd az élő por a torkán és az orrán keresztül beáramlott a tüdejébe.
MARGARET HARROGATE felborította a kerekesszéket, amikor megpróbált kiszállni belőle a tó partján, a megsüllyedt móló végén.
Nagyot esett. A sötétben a kések után tapogatózott, amelyek az ölében hevertek. Jó előre felkészült erre az eshetőségre, egy vastag, gyapjú könyökvédő védte, és most húzni kezdte magát a csónak felé; eloldozta, és belemászott.
Mögötte a sűrű füstfüggöny kavargott és vibrált, a tó felszíne visszatükrözte a
