KELETEN VÖRÖSEN KELT fel a nap. Charlie a romok között találta meg Miss Davenshaw-t a hajnali félhomályban. Ő volt az egyetlen túlélő. Charlie kiszabadította, odacipelte a sziklákhoz, és lefektette. A vak nő véres volt, és kormos, a ruhája elszakadt, s belepte a hamu. Charlie betakarta egy megperzselődött pokróccal, amit a füstölgő romok közül mentett ki, azután simogatni kezdte a nő arcát, és némán azért könyörgött, hogy ne haljon meg. Még mindig fájt a csuklója Berghast szorítása nyomán. A Cairndale Intézetnek már csak két fala állt, az idős tehetségek meghaltak, a glifikus is halott volt, a jószágok elpusztultak az istállóban, a szolgálók és a kertészek is oda lettek, és a fiatal tehetségek is, akiknek a nevét Charlie már sohasem fogja megtudni. A sziget helyén csak egy repedezett mélye
