WALTER ÉHES VOLT. Rettentő éhes.
Whitechapel komor forgatagában, zörgő kocsik között utcai árusok mászkáltak, lányok, asszonyok a kosaraikkal, hosszú nyakuk fehérlett, kopott kendőik árnyfoszlányokként tekeredtek rájuk. Walter egy sikátorban lapulva figyelte őket. Ahogy elhaladtak, a meglebbenő éjszakai levegőben vérük meleg illata szállt. Walter bőre szürkés volt, és sima, vörös ajka nedvesen csillogott. Kezét a zsebébe süllyesztette, rajta borotvaéles körmeivel.
Fogalmuk sem volt róla, hogy figyeli őket. Waltert szórakoztatta a helyzet. Azonban ő kifejezetten egy nőre vadászott, akinek égésnyomok voltak a testén. Persze nem is sejtette, hogy Walter közeleg.
A tömeg morajlott, tülekedett. Egy piteárus kurjongatva hirdette portékáját. Walter megpróbált emlékezni, de valósággal fájdalmat
