– Akkor elmentek – mondta Erzsi, és megvonta a vállát. – A fene bánja.
– Ezt jól kifundáltad – így Erzsébet asszony.
– Keresztanyám, én nem vagyok oktalan állat, akit vesznek, eladnak akarata ellenére. Én ember vagyok, és boldog akarok lenni. Jogom van a boldogsághoz.
László az ebédlőben már csak néhány lézengő vendéget látott, az udvarról egymás után fordultak ki a hintók. Amikor kilépett a tornácra, hirtelen elébe toppant a fiatal báró. Egyforma magasak voltak, de László izmosabbnak látszott. Belenézett a báró sok éjszakázástól nyúzott arcába, és az volt az érzése, hogy egyetlen ökölcsapással le tudná teríteni.
– Ezt még megkeserülöd, te mocskos cseléd –mondta gyűlölettel a báró. – Esküszöm az élő Istenre, ezért a szégyenért fizetni fogsz.
– Nem emlékszem, hogy pertut ittunk volna –
