– Tudom – mondta Erzsi –, mi is itt maradtunk férfiak nélkül. És mi még orosz hadifoglyokat sem kapunk.
Az udvaron ültek a már rügyező fák alatt, a nap melegen sütött, a három és fél éves Miklóska ott játszott a füvön katonásdit, ők meg zamatos bort ittak.
– Nem kell ide hadifogoly – mondta Zsótér Bálint, és kortyolt a borból –, nem fog parlagon maradni egy négyzetméternyi föld sem. Ennyivel tartozom Laci gyereknek, no meg magának, Erzsikém… Semmi hír sincs róla?
– Semmi – mondta az asszony.
– Nem él az már – szólt közbe a nagyanyó. – Ha élne, már életjelt adott volna magáról.
– Talán Szibériában van valahol – mondta Zsótér Bálint-, a szovjetek a hadifoglyokat odaviszik. De az is lehet, hogy László partizán lett.
Az asszonyok csodálkozva néztek a nagy bajuszos emberre.
– Partizán? –
