A tanár közbeszólt.
– Genagyij Juszufovics, tulajdonképpen hova akarsz kilyukadni?
– Hát igen, hova is… – kérdezte Matvejev, és őszülő haját hátrasimította. – Nem is tudom. Nehéz erről beszélni. – Kék szemével a távolba nézett, a mahorka füstje után. – Apám főkönyvelő volt Poltavában, vallásosán nevelt, mert azt tudnotok kell, hogy az orosz emberek mélyen vallásosak. Én is az vagyok. A lányomat is vallásosan nevelem. És arra tanítom, hogy szeresse szülőhazáját, az orosz földet. Ne a politikai rendszereket, mert azok változnak, de a föld, az orosz föld az megmarad, az örök.
Mitró Pál megcsóválta a fejét, és enyhén rosszallóan megjegyezte:
– Ezek szerint te nem vagy híve a szocializmusnak. Matvejev sokáig hallgatott.
– Szocializmus – mondta kesernyésen, és elhúzta a száját. – Ami nálunk
