Az alkony ráborult a kis pályaudvarra. A sínek mellett csak néhány fehér ruhás alak lézengett…
– Vigasztalan hely – állapította meg Tom Harding, amint végignézett az állomást környékező satnya fákon és a sínpár mellett burjánzó sötét cserjén.
Kína belsejében sok amerikai engedményes terület volt, de egyik sem közelítette meg elhagyatottságában ezt az új települést.
Harding, a vasút mérnöke, harmadik éve élt ezen a helyen, szívében soha el nem múló sóvárgással a New York-i felhőkarcolók után. Ízig-vérig amerikai volt: jókedvű, de erélyes fickó, aki nem ijedt meg a saját árnyékától.
Ezen az estén azonban szokatlanul nyugtalan volt. Valami különös, megmagyarázhatatlan szorongás kerítette hatalmába. A vonat egy órát késett, de ez nem volt éppen különös ezen a vidéken. A folyók gyakori árad
