Az esküvő napja elérkezett. Paking nagyon boldog volt, de mégsem tudott maradéktalanul örülni. Harris még mindig lidércnyomásként nehezedett a lelkére. A rendőrség azóta is hiába kutatott a gonosztevő után, aki úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.
Délelőtt tíz óra felé járt az idő. Az esküvő 11 órára volt kitűzve a melbourne-i székesegyházban. Paking éppen a nyakkendőjét kötötte a tükör előtt, amikor egy kemény tárgyat érzett az oldalába nyomódni. A lidércnyomás, amely egy hónapon keresztül kínozta, most, a veszély pillanatában egyszerre megszűnt. Nem is csodálkozott túlságosan, amikor a tükör csillogó felületén megjelent az arca mellett Harris szakállas feje…
– Egyetlen meggondolatlan mozdulat, és lövök!!! – suttogta a gonosztevő. – Üljön le oda a karosszékbe, és tegye keresztbe a
