– De ahhoz előbb adnod kell kettőnknek egy esélyt. – Ezúttal ő vett reszketegen levegőt. – Bízol bennem?
A kezem még mindig a mellén nyugodott, közvetlenül a szíve fölött, és most belemarkoltam a pólójába. Másra nem voltam képes, csak arra, hogy belekapaszkodjak.
– Vigyél haza, Aaron Blackford!
A telefon képernyőjét bámultam, és már századjára gondoltam végig, hogy érdemes-e őszintén válaszolnom az sms-re.
Ki fog akadni. Úgy fenéken billent, hogy Spanyolországig meg sem állok.
Ki fog akadni. Úgy fenéken billent, hogy Spanyolországig meg sem állok.Felpillantottam a képernyőről, és a tükörképemre néztem – Aaron fürdőszobatükrében –, de nem tetszett, amit láttam. Nem a táskás szemem vagy a laza konty volt a probléma, ami nyilván valahol az Atlanti-óceán túlsó partja fölött kócolódott öss
