Akkor oké.
Akkor oké.– Jól van, menjünk – mondta TJ, és finoman elhúzta tőlem Aaront. – Viszlát később, Lina! – Rám kacsintott.
– Aha – dünnyögtem, majd megráztam a fejem, és próbáltam leplezni a zavarodottságomat. – Bűvöljétek el azokat a licitálókat, fiúk! – kurjantottam, és a levegőbe emeltem az öklömet.
TJ felkacagott, Aaron viszont csak nézett rám, reményeim szerint nem megbánással, amiért felkért erre a kamukísérősdire.
Megfordultak, és elsétáltak a tömegben; hátulról is olyan jól néztek ki, hogy örömmel legeltettem rajtuk a szemem. Így csak álltam és bámultam utánuk. Láttam, hogy TJ odahajolt a kamukísérőmhöz, és a fülébe súg valamit. Aaron nem fordul el, és nem torpant meg; csak megrázta a fejét. Majd olyan erővel lökte oldalba a barátját, hogy más átrepült volna tőle a teraszo
