Aaronra pillantottam. Most komolyan beszél?
Most komolyan beszél?– Nem erről van szó. Egyáltalán nem.
Egy izom pattogott az állában.
– Akkor veled megyek.
Mély levegőt vettem, és igyekeztem leplezni a bosszúságomat. Miért kell ennyire csökönyösen viselkednie?
Miért kell ennyire csökönyösen viselkednie? – Már nem kell.
– De megmondtam, hogy elmegyek, Catalina. Nem számít, hogy szerinted egálban vagyunk-e, vagy sem. – Olyan határozott volt a hangja, olyan magabiztosan mondta, hogy akaratlanul kételkedni kezdtem a döntésemben.
– A szombat semmin sem változtat.
– De igen – vágta rá túl gyorsan. Mondani akart valamit, én azonban nem hagytam neki időt.
– Akárcsak az előléptetésed, Aaron. A főnököm leszel. A csoportvezetőm. A részlegünk vezetője. Meg sem fordulhat a fejünkben, hogy elkí
