Üvölteni akartam.
Hirtelen rám tört a vágy, hogy felkiáltsak, vagy kinyissam az ablakot, és kihajítsam a telefont a könyörtelen New York-i forgalomba. Össze akartam törni valamit. A puszta kezemmel. És frusztráltan dobbantani a lábammal. Mindezt egyszerre.
Aaron kék szeme kíváncsian felcsillant. Oldalra billentette a fejét, és figyelmesen nézett, míg én levegőt se kaptam.
Letakartam a telefont a kezemmel, és megtört, megadó hangon szóltam az előttem álló férfihoz:
– Mit akarsz?
Legyintett.
– Ugyan, kérlek, igazán ne szakítsd félbe a személyes telefonbeszélgetésedet miattam vagy a munka miatt. – Összefonta a karját a nevetségesen széles mellén, és az öklére támasztotta az állát. – Fejezd csak be nyugodtan, ráérek.
Ha nem csupán képletesen tudnék füstölögni, már sűrű, fekete füstfelhő
