Danielnek mintha fel sem tűnt volna a nézőközönség, úgy mosolygott rám, mintha régi barátok lennénk, akik sok-sok év után újra találkoznak. Én ennek pont az ellenkezőjét éreztem.
Tetőtől talpig végigmért.
– Dios, Lina. Cuánto tiempo… Mírate. Estás…
Dios, Lina. Cuánto tiempo… Mírate. Estás…– Daniel! – A szavába vágtam. – Bemutatom Aaront – hadartam, és elhúzódtam tőle, vissza a kamupasim és ember méretű pajzsom fedezékébe.
Daniel szemmel láthatólag összezavarodott. Nyilván azért, mert angolra váltottam, nem azért, mert épp most mutattam be az állítólagos pasimnak.
– Helló! A barátja vagyok – mondta Aaron udvariasan, és kezet nyújtott. – Su novio – pontosított spanyolul Daniel kedvéért. Amire nem volt a világon semmi szükség, és kicsit pimaszul hangzott, egy párhuzamos univerzumban talá
